Annaélete

 Sok tanulsága volt ennek a kirándulásnak.

A Sághegy képe a Királykőtől fotózva

Korábban indultunk mint egy hete.
Útközben megálltunk megnézni egy két dolgot, mint pl. : Veszprémi után egy valaha jól menő éttermet, ami most elhagyatott, az üvegei betörve, az ablakai lógnak a zsanéron (Biztos hogy nem a vihar bánt így el vele)  

Az Eötvös emlékoszlop

Így is 11 óra előtt értünk oda a Sághegyi parkolóhoz.   Sokan parkoltak már, az utolsó helyek egyikét  foglaltuk el. Bekentem a lábam izomlazítóval, biztos, ami biztos, nem oly magas ez a hegy, de azért érhetnek meglepetések, bepakoltam a hátizsákba a vizes palackokat, nehogy szomjan vesszünk.  Pecsétet, kuponokat  szereztünk J , majd a tájékoztató táblát vettük szemügyre.  A táblától nem messze indult egy lépcső felfelé. Felérve nem voltunk biztosak benne, hogy jó felé megyünk-e, mert nagyon nem voltak jelzések, pedig erősen néztük (vagy csak mi nem láttuk?).  Aztán előttünk volt egy épület: A Sághegyi Múzeum .

A Sághegyen megnéztük a múzeumot kívülről, majd még további lépcsőkön felmenvén a hatalmas Trianoni emlékművet, ami alatt beszélgettünk arról, hogy mikor is volt az az idő amikor mi először hallottunk a trianoni egyezségről.

Megnéztük a krátert, ami  valóban tanulságos élményeket rejtett. Mégiscsak más így látni a vulkánok tevékenységének nyomait. Aki a tankönyveket nézve az iskolában sehogy sem tudta elképzelni, és még a különböző ismeretterjesztő TV csatornák sem adtak elég infót, annak sokat segíthetett testközelből megnézni ezt a krátert.  Nagyon látványosak a vulkánok tevékenységét bemutató filmek, de azt hiszem csak az ilyen személyes tapasztalatokkal, válhat igazivá a tudás amit szerezni lehet. Hozzáteszem, hogy biztonságos nézelődés csak a kráter aljából lehetséges.

A hegyen megtaláltuk életünk első  geo dobozát!!! J

A bátrabbak megmászták a két csúcsot is, mert hogy elég meredek ösvény? (nem út!!!) vezetett fel, oda. Mi most úgy gondoltuk ezt kihagyjuk. 

Miután eleget nézelődtünk a Sághegyen, elindultunk a két ajánlott fürdő egyikébe, Mesteribe. Azért ide, mert ez tűnt a nyugisabbnak a netes leírások alapján. Én akartam fürödni menni . Azt hittem  be tudom csalni Zs.-t a vízbe.  Azt olvastam, hogy a fürdő vize nagyon jó mozgásszervi betegségekre.  Végül mégis egyedül mártóztam meg, mert Zs.-nek fenntartásai vannak a fürdőkkel szemben. Valaha rég,  összeszedett valami nyavalyát, azóta otthon a kádon kívül max. a Balaton vizében fürdik, abban is csak és kizárólag egy helyen Balatonvilágos és Siófok között egy kis strandon .
Nélküle nem volt jó, úgy hogy egy órányi ázás után kimentem a vízből, és a GPS-t beüzemelve, geo láda koordinátákat megadva (amit a netről szedtem le:  kissomlyói keringő: http://geocaching.hu/caches.geo?id=950 ),  elindultunk a Kis-somlyó hegy tetején lévő Királykövet megnézni. Állítólag csodás a kilátás a Sághegyre onnan.
Már amikor elindultunk fura volt, hogy a térképhez képest másfelé visz a kütyü. De mindegy, menjünk a Gps alapján, csak tudja, hova visz.  JA!!!  El is jutottunk a bögötei kilátóhoz

 A koordináták egy magán területen lévő pontra mutattak, aminek semmi köze nem volt a Királykőhöz, Kis-somlyó hegyhez, semmihez.  Hogy lehet az, hogy a Sághegyen megtaláltuk, a ládát, itt meg a közelében sem vagyunk.  Némi tanácstalanság után azt gondoltuk (Ezen Zs. töri az agyát, nekem fogalmam sincs még erről. De lesz!!!), egyetlen lehetőség van: Nem ugyanabban a  koordinátarendszerben vannak megadva a koordináták.
Mit volt mit tenni, elővettük a józan paraszti eszünket, és mert a  Somlyó hegy idelátszott, hát elindultunk. Beérve a  hegy alján a faluba, találtunk egy táblát, ami mutatta az irányt a kráter felé. Szőlőskertek között jutottunk fel a kráterhez. Nem volt oly látványos, mint a Sághegyi,  de azért ez is mutatott valamit.

Kár, hogy egyesek szemétlerakónak használják.  Innen indultunk tovább a Királykövet megkeresni. Mint később kiderült, nem vettük észre a táblát, ami mutatta merre van. Úgyhogy kóvályogtunk egy kicsit. Bár ha észrevesszük, sincs sokkal könnyebb dolgunk, mert a kő a hegytetőn egy ház takarásában, egy szőlőültetvény felett van.   Estefelé járt már, nem voltak már a szőlőkben. Egy kutyáit sétáltató fiatalembertől kérdeztük meg, hogy merre is kell mennünk.  Ekkor kb. 10  azaz tíz méterre voltunk a céltól.  MEG VAN A KIRÁLYKŐ!

A legenda szerint IV Béla király 1242 év tavaszán a tatárok elől menekülve itt tartott pihenőt.
A kilátás tényleg csodás .


A geo ládát is megtaláltam. Addig bujkáltam az akácosban, míg meg nem lett. GPS nélkül J

 Elég késő volt már, indultunk haza. De feljegyzésre került, hogy a különböző GPS koordinátákat valahogy össze kell hozni. Biztos van valami átszámítási módszer……. Utána kell nézni!

 Összességében jól éreztük magunkat, külön öröm volt, hogy a nehézségek ellenére is sok mindent megnéztünk. (mindenesetre több mindent, mint akik papucsban túráznak )

 Morgolódásaim:

 Itthon már készültünk, megnéztük, a múzeum nyitvatartási rendjét  –  már ekkor is furcsállottuk.   Lehet, rosszul gondolom, de az emberek zöme szombaton és vasárnap jár túrázni, kirándulni.  Mert, hogy ugye ehhez a tevékenységhez nem kell más, mint megfelelő lábbeli, ruházat, hátizsák ,  némi hideg élelem és víz. Persze nem többnapos túráról van szó ekkor. Ám a túra helyszínére is el kell jutni, ami lássuk be nem kis pénz. PL.: Székesfehérvár – Celldömölk vonatta l   4960 Ft / fő  oda-vissza. Ha két felnőtt megy, az már 10000 Ft, két felnőtt két gyerekkel 15000 Ft buszjegyek, élelem, stb.  nélkül. Autóval ez az összeg valamivel kevesebbre jön ki, pláne,ha ki van használva az autó utazókkal. (ott viszont más költség van,  amit ilyenkor nem is számolunk. Ilyen pl.: casco, kötelező , karbantartás, amit az autósnak kell állnia) Ezt a pénzt meg kell keresni, leginkább hétköznap. Ilyenkor a gyerekek is iskolában vannak hét közben.  Ó igen szombaton is lehet menni, és előre is lehet tervezni, hogy 14 óráig megnézhessük a kiállított darabokat. 

Sághegyi Múzeum
(Celldömölk - Sághegy)

	Nyitva tartás
IV.15-X.15.: K-P 10-16, Szo 10-14

Gondoltuk, hogy mivel a Pannon Lapok Társasága vasárnapra szervezi kirándulásait, talán a múzeum is nyitva lesz, számítva a forgalomra.   Szokta volt  mondani nagyanyám ilyenkor: Hinni a templomban kell gyerekem!!!

Szóval a múzeumot csak kívülről néztük meg.

Egy ötlet!!!! Még csak nem is tőlem származik  Kulcsos néni vagy bácsi? Aki a közelben lakik, és ha odatéved egy látogató, akkor megkeresi őt  a múzeum ajtaján kifüggesztett címen vagy telefonszámon, és ő megmondja mikor ér oda, megmutatni a megmutathatót.   Ilyennel már több helyen találkoztam.

 Senki sem mondta, hogy nem túrabakancs kell, hanem hegymászó bakancs erre a kirándulásra. Ez persze enyhe túlzás. Ám amikor a hegytetőről, a lépcsőkön a kráter felső  részéhez ereszkedtünk le, néha elkelt volna. Maguk a lépcsők is nagyon rossz állapotban vannak, sőt találtunk olyan részeket, ahol látszanak még a rozsdás  alkatrészek, amik valaha lépcsőt tartottak, de most már egyetlen lépcsőfok sincs, csak meredek lejtő. Vannak olyan részek, ahol a növényzet miatt nem lehet rendesen megkapaszkodni a korlátban.

Elindultunk egy ösvényen, ami a kráter szélén vezetett.  Valószínűleg bejárható rész volt, hisz korlát is volt. Bár a korlátokról itt is elmondható, hogy  vannak részek, ahol csak az oszlop van meg. A drótkötél, vagy vas ami az oszlopokat összeköti hiányzik. Szép lassan átveszi az uralmat az ösvény felett  a kökény, és a vadrózsa . Csak és kizárólag erős  és hosszúszárú nadrág és ing ajánlott ezen a terepen.  a szúrós, nadrágtépő, bőrmintázó növények miatt. Jó néhány ilyen ösvénynél nem tudtuk eldönteni, hogy vadcsapás, vagy eredetileg ez is bejárható része a területnek. Az egyik már nem létező lépcső nyomait is egy ilyen ösvény végén találtuk meg. Ha ilyen állapotok maradnak, egy-két éven belül már részben sem lesz bejárható a tanösvény, vagy túraútvonal.

Hasonló rossz állapotban vannak a pihenő padok, asztalok. Volt olyan pad amire nem mertem leülni, mert ahogy megfogtam jobbra-balra elkezdett mozogni.  és olyan is ami ketté volt törve, és nem friss a törés a széleit megnézve.

Azt nem mondom, hogy a karbantartás teljes hiányát látom a területen, mert pl. A Trianoni emlékművet éppen ekkor  festette két egyáltalán nem félős ember.

 Vettem a bringámra visszapillantó tükröt. Már amikor leemeltem a polcról, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon minek. Meddig fogom tudni használni? No, nem arra gondolok, hogy mikor fog eltörni, hanem hogy mikor fogják lelopni. Úgy mint az első, vagy a hátsó lámpát, vagy/és a lámpatartót,prizmát és mindent ami nem hegesztve van a vázhoz. Tényleg teljesen le kéne szereljem a bicajt, amíg bemegyek valahova vásárolni, vagy ügyeket intézni, netán dolgozni? 

Felmerült bennem az is, hogy az üzletek, vagy bringa alkatrészgyártók bízzák meg ezeket a kedves embereket, hogy így generálják a vásárlást ...    :-)

Még egy költői kérdés:
Aki megtervezte vagy aki engedélyezte és aki kirakta a bicaj tárolókat, annak van bicaja? Vagy legalább ült valaha kétkerekűn?  A legtöbb ilyen tárolóba az első vagy a hátsó keréknél lehet lelakatolni a biciklit.  Aki kinézi a kétkerekűt magának eltulajdonítás céljából, könnyű dolga van, ha nem akar a lakattal bajlódni, hisz nem sok fáradtság és nem nagy meló a kerékről leválasztani a vázat.
Én ahol lehet a váznál lakatolom le  a bicajt pl.:(lámpaoszlop.) Mégiscsak  olcsóbb két kereket beszerezni, mint vázat + egy kereket.

Miután tegnap a töltött csirke készítésének videójával kezdtem a napot, megnéztem van-e minden otthon a rakott krumplihoz, mert nálunk ez volt a kérés vacsorára. 

Szerintem egy titka van. Jó minőségű alapanyagok. Egyébként nem lehet elrontani.

Én az első sor krumpli, tojás, kolbász után is meglocsolom tejföllel (életem párja így szereti), erre megint krumpli, tojás és kolbász sorok jönnek. És persze a tetejére is a kolbász fölé megint egy sor krumpli, és erre megint tejföl, amit meg lehet egy picit sózni. Aki szereti, a krumpli sorokat is lehet sóz

A tegnapi újságban megjelentek az újabb koordináták. 

Pannon Lapok Társasága által szervezett 2. kirándulás koordinátái: É 47,23268 K 17,12020

Zs. este bőszen nézegette a térképeket, és a látnivalókat. Valahol Celldömölk közelében az ördögök építménye lesz a cél.
Ismét lesz hegynek felfele  jó kis túra a Trianoni kereszthez.... és még utána kell nézni mi is van a környéken még. Ami biztos: rám (ránk) férne egy kis gyógyvizes fürdő, amiből van néhány azon a környéken is.

Én pedig mindjárt indulok vásárolni. Útba kell ejteni a gyógyszertárat is, izomlazító vagy miféle krém kell, hogy ne fájjon annyira a hazaérkezés mint legutóbb a Szent György hegyi kirándulás után.

Mindenesetre igyekszünk jobban felkészülni a túrázásra mint legutóbb. 

https://www.youtube.com/watch?v=kAekQ5fzfGM&feature=player_embedded#!

 Így még soha nem csináltam. DE KIPRÓBÁLOM!!!!!! Bjár csontoztam már ki csirkét, de nem így egyben, ez tetszik. A töltelék szerintem bármilyen jól ismert gombás vagy májas stb. töltelék is lehet. 

Pannon Lapok Társasága által ajánlott  kirándulás 1. alkalom

 Későn indultunk. Később, mint terveztük, valamivel 10 óra előtt.  Pedig már napok óta nézegettük a GPS adatokat amit a Hírlapban megjelent cikkekben találtunk,  és aGoogle Föld képeit.  Zs. kinyomtatta  előző este a turista útvonalakat tartalmazó térképet is.  Én csináltam szendvicseket, kávét a termoszba, vizet flakonokba, plusz nadrág,  cipő a hátizsákba ha ne adj Isten (vagy adná Isten) megáznánk (mégis csak szeptember 11-e van J ), akkor is legyen száraz ruhánk.

Szóval elindultunk, Veszprémen, Kapolcson, Tapolcán át vezetett az út Nemesgulács felé.  A hírlapban megadott koordináták Kisapáti Községházára mutattak.  Bár a  hosztesz hölgy és úr, szemben a községházával várt minket, Tapolca felől kissé takarva. Fél tizenkettő körül értünk oda.
Aki nem volt még ilyen megmozduláson,  bizonytalankodott kicsit, hogy hova is kell menni, és mit is kell csinálni. Mi is közéjük tartoztunk. Eddig csak saját kútfőből vett útirányok voltak az életünkben. Végül is a kedves hosztesz hölgytől megkaptuk a szép színes tájékoztató  lapot, prospektust Kisapátiról, kedvezményre jogosító kuponokat a Szigligeti várba,  a Bakos családi vendéglőbe és az Eszterházi pincébe, valamint a pecsét gyűjtő füzetet, az első pecséttel.
Nos itt jött az első ,, igazi” problémánk:  Nem hoztunk szemüveget, és otthon maradt  a kinyomtatott térkép.  Persze ha megerőltetjük a szemünket, akkor talán szemüveg nélkül is láttuk volna, hogy a kapott tájékoztatón van térkép, és a  Szent György hegy környéki  látnivalók is  szerepelnek J
Mivel lentről is látszottak a bazaltsípok, így elindulunk  a két út közül az egyiken, felfelé. A könnyebbnek tűnő utat választottuk, ami itt a hegy alján aszfaltozott volt. Persze nem kérdeztük meg, azon kell-e menni, gondoltuk majd visszafordulunk, ha véget ér, és még nem értünk fel a csúcsra. Szerencsénk volt.  Annál is inkább, mert nem készültünk fel lelkileg, arra, hogy ily meredeken kell felfelé haladni, és főleg nem a több mint 30 fokos melegre.  Útközben gyönyörködhettünk az út mellett sorakozó szőlőskertekben,  és szép kis házakban. Jó hogy néha - néha  (értsd elég sűrűn) megállhattunk egy-egy fa árnyékában pihegni.  Ilyenkor vissza- vissza néztünk, és minél feljebb értünk, annál inkább kibontakozott  előttünk a táj.  Ebből merítve erőt indultunk ismét feljebb és feljebb.  (Minden tiszteletem az igazi hegymászóké!!!!!)  Közben Zs. is megszabadult a pólójától.  Ő se  nagyon fázott…
Mikor már azt hittük, mégsem a jó irányba indultunk, találkoztunk szintén a csúcsra  igyekvő zalaegerszegi házaspárral, majd olyanokkal is akik már visszafelé jöttek. Ők aztán megnyugtattak, hogy jó  az irány.  Itt azért már nem volt  aszfaltos út, sőt olyan szakasz is volt, ahol csak egy ember fért el , és mellette volt egy kisebb szakadék(?).  Nos ekkor örültem már, hogy nemhogy most, de az előző napokban (hetekben?) sem esett.  (Amilyen ügyes vagyok, biztos megcsúszom, és ki tudja hol állok meg, és milyen állapotban) Lehet a másik út jobb lett volna?    És végre: Ott a turista ház. Megpihentünk egy csöppet, ittunk egy keveset…. rögtön ki is jött rajtunk izzadtság formájában.  Kissé elgyötört képet mutattunk.  De nem baj,  a bazaltorgonák már közel  látszódott. El is indultunk, gondolván, hogy már nem lesz olyan megerőltető és meredek.   Hát volt. Gyakorlatilag négykézláb tettem meg az utolsó métereket.  De megérte. A természet  csodákra képes. És ez az egyik csodája. Hatalmas, tiszteletet parancsoló, szépséges bazaltorgonák. 
Az orgonák fölött a hegytetőn csodás  a kilátás. Kár hogy párás volt a levegő, de így is csodás volt a távolban látni a többi hegyet, alattunk a településeket.
Innen sokan ugyanazt azt utat választották lefelé, mint amin feljöttek.  Mi úgy gondoltuk, hogy tovább megyünk a turista jelek mentén.  Így találtuk meg  a látogatási naplót.  és így értünk le a parkolóhoz.  Bár a jelzéseken kívül nem ártana néha, legalább az útkereszteződéseknél útbaigazító táblát kitenni, hogy a gyakorlatlan vagy a gyakorló túrázó is tudja, hogy  jó felé megy-e, esetleg megadná a lehetőséget, hogy a tábla alatt állva eldöntse, hogy mégsem erre, hanem arra megy. Ennek egyébként valaki egy a helyi lakosoknak szóló táblára kézzel, tollal írva szintén  ,,hangot” adott.

Mindenesetre eljutottunk a parkolóig, ahol már volt információs tábla. Innen felnézve ismét megcsodáltuk a hegyet.  Az információs tábla útmutatásai alapján indultunk tovább.  (Fenntartom előbbi megjegyzésemet, az útkereszteződés és útmutató tábla ügyében) Ismét felfelé bandukolva a  földet, és hegyoldalt borító bazalt törmeléket látva előbb azt hittem, hogy direktbe oda hordták, hogy a víz  ne  mossa ki a földet. Zs. persze megint okosabb volt, és  mondta, hogy szerinte  fentről a szétmálló bazalt ilyen apró  formában  gurul le a hegyről.  És persze megint Neki volt igaza. Teljesen olyan volt, mint a vasúti sínek közötti kövek.  És ismét feljebb mentünk egészen a jégbarlangig. A jégbarlang ahogy én láttam elsőre: egy nagy gödör a hegy oldalában, amibe belegurultak a bazalt kövek.  Itthon utánanézve látom, hogy valóban van ott barlang.   És már a közelébe érve is érezhetően hűvösebb a levegő. Persze hogy lemásztam a gödör aljába és leültem az egyik kőre. Még pár perc és tuti felfázom. Az egyébként 30 fok feletti léghőmérsékletben a barlang szájánál meg lehet fázni!!!  Én ilyet még nem láttam. És még mennyi mindent nem…..  NOS  A TERMÉSZETNEK  EZ AZ  ÚJABB CSODÁJA!

A jégbarlangtól nem messze újra a turista házhoz jutottunk vissza. Itt voltak társaságok, akik bográcsokban főztek nagyon finom illatú ételt.  A mi szendvicsünk viszont a kocsiban maradt a hűtőtáskában.  Úgyhogy innen már azon az úton, amelyiken jöttünk, a szőlőskertek között  indultunk vissza az autóhoz.  A turista háztól vezetett lefelé egy másik keskeny út  is.  Majd máskor megnézzük merre vezet….  Ez is bekerül a Még meg kell nézni ezt a helyet listába

Az autóhoz visszaérve megmostuk a kezünket és az arcunkat, az autóban lévő flakon vízzel. Jól esett teljesen ki voltunk melegedve.
Mivel már elmúlt 4 óra is, úgy gondoltuk nem megyünk el Szigligetre, kihasználni az ingyen várbelépőt, és beváltani az egyéb kuponokat.  Augusztus 14-én jártunk Szigligeten, és csodáltuk meg a várat.  Most inkább  Kékkutat tűztük ki célnak.

Kékkúton a kékkúti tanösvény  első állomása a Theodora Kereki  forrásnál  a Kékkúti Ásványvíz Zrt. palackozóüzemétől indul.  Itt az üzemen kívül is van egy kút egy kis pihenőhelyen, ahol  meg lehet kóstolni az ásványvizet. Itt töltöttük fel mi is a flakonjainkat.  Ez a tanösvény 8 km hosszú,  15 állomása van, gyalogosan, vagy kerékpárral végigjárható. Nos mi most csak a 4. állomásig jutottunk el. Még mindig nagyon tűzött a nap, és ezen a napon már elég sokat gyalogoltunk , hiába a sok érdekes információt adó tábla, és látnivaló.  A tanösvény bejárása  tervbe van véve, de most hazafelé indultunk már. (Még meg kell nézni ezt a helyet lista)

Többször jártunk már erre, és néztük meg messziről Zánka fölött a Tűhegyet, olyan, mintha félbe harapták volna. Lentről  nézve, megcsillant valami a tetején. Jobban megnézve, korlát is látszik. Gondoltunk egy  nagyot, van még annyi erőnk nézzük meg  legalább mi van ott! 
Szerencse, hogy majdnem egészen a csúcsig fel lehet menni autóval.  Van itt egy geológiai tanösvény és bemutatóház is.  A belépőjegy 1000 ft volt kettőnknek.  A parkolóban különböző korú  kövek vannak kiállítva.  Fájó lábakkal, de egészen  a hegytetőig felmentünk. Győzött a kíváncsiság.  Körbenézve  elképesztő látvány tárult a szemünk elé.  Sajnálhatja, aki ezt nem látja. Csodás a kilátás a Balatonra, és a környező hegyekre. 
Mire körbenéztünk, napnyugta volt……..    erről nem is írok semmit … EZT LÁTNI KELL!
Sötétedéskor bezárt a kiállítás, úgyhogy most már tényleg hazafelé vettük az irányt.

Zs-nek már aznap eset borogatás kellett a térdére, nekem még mindig (kedd van, 13-a) izomlázam van, de izgatottan várjuk a holnapi újságot, az újabb koordinátákkal.

Székesfehérvár, 2011. 09. 13 
M.A.